Olvasási idő: 4 perc
A harmadik birodalom korában élő erdélyi és magyarországi németséget érintő kérdéseket tárgyalta a Mathias Corvinus Collegium (MCC) október 10-i nyilvános előadása Kolozsváron. Az esemény meghívott vendége dr. Márkus Beáta, a Pécsi Tudományegyetem BTK adjunktusa, a Német Történelem és Kultúra Délkelet-Közép-Európában Alapítványi Tanszék vezetője volt, aki László Lóránt történésszel, a Teleki Téka könyvtárosával beszélgetett.
A történelmi értekezést László Lóránt nyitotta meg, aki az előadás témájához családi vonalon kötődik, és ennek kapcsán számos fotó, úti okmány és dokumentum maradt rá elődeitől, amelyeket bemutatott a hallgatóságnak.
A beszélgetésen Márkus Beáta elmondta, hogy az erdélyi és magyarországi németség helyzete a harmadik birodalom idején (1933–1945) történelmileg összetett kérdésként tárgyalható, hiszen ez a korszak jelentős politikai, társadalmi és kulturális kihívásokat hozott ezeknek a közösségeknek. Németország geopolitikai érdekei, illetve a nácizmus ideológiájának terjedése nagy hatással volt mind az erdélyi, mind a magyarországi németek életére és identitására.
A továbbiakban a két előadó a trianoni békeszerződést követő helyzetet elemezte, amikor a magyarajkú lakosság aránya 90 százalékra nőtt Magyarországon. Ennek következtében megkezdődött a névmagyarosítás folyamata, a kötelező magyar nyelven történő oktatás, ami a kisebbségeknek veszélyforrást jelentett akkoriban. Az erdélyi szászok elfogadták a Trianon okozta változást, viszont idővel közöttük is kialakult az elégedetlenség a román vezetés miatt.
Hitler hatalomra kerülését követően a magyarországi svábokat és az erdélyi szászokat potenciális gazdasági és társadalmi erőforrásnak tekintette az akkori Németország, és ezt igyekezett is kihasználni. A magyarországi németség felerősödött, megalapították az első szervezeteket, támogatást kaptak Németországtól, de ügynökök is jöttek nyugatról, akik nagy hangsúlyt fektettek a lojalitás erősítésére. A náci ideológia az erdélyi németeket is elérte, különösen a fiatalokat, akik az ifjúsági szervezetekhez csatlakozva a harmadik birodalomhoz is kötődni kezdtek.
A második világháború kitörésével a Harmadik Birodalom egyre inkább mozgósította a német kisebbségeket a Waffen-SS-be való besorolásra. A németség számára ez erkölcsi dilemmákat vetett fel. Sokan nem akartak a német hadseregben harcolni, de a náci propaganda és a német nemzetiségi szervezetek nyomása miatt egy részük végül mégis csatlakozott. Miért volt jobb a Waffen-SS-be harcolni, mint a román vagy a magyar hadseregben? – tette fel a kérdést László Lóránt. Márkus Beáta elmondta, a németek elit alakulatként mutatták be hadseregüket, amelynek volt egy imázsa, kiváló egyenruhája, felkészült katonái és erős fegyverei, és biztos sikert ígértek. Pszichológiai tényezőket, hatalmas manipulációs erőt vetettek be a toborzásnál, például több pénzt ígértek a katonák hozzátartozóinak halál esetén.
A második világháború végén a németek helyzete mind Erdélyben, mind Magyarországon drámaian megváltozott. A vereség után a német kisebbségeket kollektív bűnösséggel vádolták, és sokan kitelepítésre kerültek. Erdélyben és Magyarországon is a német közösségek jelentős része vagy elmenekült, vagy munkatáborokba deportálták őket a Szovjetunióba.
A beszélgetés végén szó esett Waffen-SS korszak emlékirodalmáról, amelyről a két szakértő úgy vélekedett, hogy az 1990-es évek előtt ez tabutémának számított, majd ezt követően is csak a kényszersorozottak beszéltek róla.
