Olvasási idő: 4 perc

A hollandiai Leeuwardenben képviselte a romániai magyar kisebbséget Kovács Karola, az MCC Egyetemi Programjának posztgraduális hallgatója november 7–8-án. A Shaping Policy for Minority Languages and Multilingualism című konferencián értékes tapasztalatokkal gazdagodott, és maga is bemutatta kutatását. Az alábbiakban személyes beszámolóját olvashatjuk az eseményről.

Első alkalommal szervezte meg a Mercator Kutatóintézet és a Fríz Akadémia (Fryske Akademy) azt a konferenciát, amely keretet biztosított a kisebbségi nyelvekkel és a többnyelvűséggel kapcsolatos szakmai párbeszédeknek. Szinte 150 előadó jelentkezett az eseményre, ahol szó volt többek között a család- és oktatáspolitikáról, nyelvi attitűdökről és állami szintű intézkedésekről is.

Az esemény Leeuwarden városában zajlott, így a konferencialátogatás számomra nem pusztán elméleti síkon zajlott, hiszen bepillantást nyerhettem a frízföldi kisebbségi helyzetbe is. Tartalmilag plenáris előadások, szimpóziumok, egy workshop, számtalan kiselőadás és poszterbemutató alkotta a szakmai programot, de mindenképp említésre méltóak a közös kávészünetek, a finom ebédek és a csütörtök esti vacsora is, amelyet a Hollandia legrégebbi börtönében berendezett étterem biztosított.

Az előadások mindegyikéből meg tudtam ragadni egy fontos gondolatot, egy ötletet, vagy pusztán azt az érzést, hogy erdélyi magyarként nem vagyunk egyedül hasonló nyelvi-oktatási kérdésekkel. Négy előadást azonban fokozottan kiemelnék, hiszen általuk rengeteg újat tanultam. Olatz Lucas baszkföldi PhD-hallgató arról számolt be, hogy a pedagógiai transzlingválás eszközével additív módon elő lehet segíteni a tanulók többnyelvűségét.

Ezután a Language Friendly School (Nyelvbarát iskola) hálózatát mutatták be az alapítók a gyakorló tanárokkal és iskolaigazgatókkal együtt. Ezen iskolák nemcsak őshonos kisebbségi, hanem bevándorló gyerekekkel is foglalkoznak, akik úgy tudják hatékonyan elsajátítani az államnyelvet és/vagy a közösen használt nyelvet, hogy közben az otthon beszélt nyelvük sem válik stigmatizálttá, és értékként tekintenek mind a közös, mind az otthon gyakorolt nyelvükre.

A workshopon alkalmazott tudással is gyarapodtam: Joana Duarte egyetemi tanár elméleti és nyelvtervezési szempontból mutatta be a többnyelvűséget a fríz iskolákban, amelyet Francis Flapper gyakorlatban példázott a saját osztályain keresztül.

A konferencia második napján a plenáris előadást emelném ki, ahol prof. em. Jarmo Lainlo az egyéni szerepvállalást emelte a kisebbségi nyelvek népszerűsítésében használt eszközként. Az ő meglátásai számomra kifejezetten érdekesek voltak, tudván azt is, hogy a tudományos bizottság tagja volt az 1990-es években, a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartája megírásánál.

Számomra ez volt az első nemzetközi konferencia, ahol én is bemutathattam a saját kutatásomat. A műhelytagság keretében nyáron fejeztem be Az etnolingvisztikai vitalitás és az oktatási rendszerek kapcsolata című kutatásomat, ahol külföldi példák alapján próbáltam rámutatni a lehetséges fejlődési irányokra a romániai magyar kisebbség másodnyelvű oktatásában. A 15 perces bemutatómat követően számos kérdés érkezett, hiszen nem volt más előadás Romániáról és a kisebbségeiről.

Köszönöm szépen a mentoromnak, dr. Horváth Istvánnak az irányítást, a Mathias Corvinus Collegiumnak, hogy támogatta a kiutazásomat, illetve minden építő kritikát, amelyet a társaimtól és más szakemberektől kaptam!