Olvasási idő: 5 perc
2021. november 11-14. között az MCC Kolozsvári Egyetemi Program (KEP) Juniorjainak, azaz nekünk, megadatott a lehetőség, hogy részt vegyünk egy színes tanulmányi úton Magyarországon. A program része volt több, exkluzív előadás a budapesti MCC Központban, valamint az éppen zajló Freedom of Expression in the Digital Age nemzetközi médiakonferencián való részvétel, és hogy Magyarország néhány olyan városába látogassunk, ahol szintén működik az intézmény valamely képzési programja. Ennek értelmében pedig eljutottunk Szekszárdra és Szegedre is.
Viszont szerintem ez az egész valójában egy ürügy volt arra, hogy elszakadhassunk a kolozsvári zsúfolt, “semmire-sincs-időm-jaj-mihez-kezdjek-az-életemmel” érzésétől, és pár napot egymásra tudjunk szánni, annak érdekében, hogy a csapat jobban összerázódjon, összekovácsolódjon, és hogy olyan barátságok alakuljanak ki, amelyek a folytonos rohanás miatt szinte elképzelhetetlenek lettek volna.
Mindenekelőtt azonban beszéljünk a program formális részéről: megismerkedtünk a budapesti MCC vezetőségi tagjaival; Lánczi Péter bevezetett minket az intézmény belső világába, bemutatta céljait, elgondolásait, jövőjét. Orbán Balázs bemutatta A politikai stratégiai gondolkodás egyszeregyét, Demkó Attila pedig egy érdekes eszmecserét indított el bennünk a Magyarország és Románia közti viszonyról. Ferencz Orsolya (aki szerény véleményem szerint másodállásban nyugodtan humorista is lehetne, zseniális humora van) lenyűgöző módon adta át tudását az űrutazásról és annak gyakorlati használatáról a mindennapi életünkben. László Boglárka, egykori KEP-es hallgató tartott egy rövid, de annál szórakoztatóbb interaktív foglalkozást a karrierválasztás és az önismeret kapcsolatáról. Jó érzés volt találkozni egy KEP-es alumnával, aki az MCC kötelékein belül, más városban folytatja tanulmányait.
A nemzetközi médiakonferencián Brigit Kelle és Ralf Schuler egy-egy előadásán vettünk részt. Brigit Kelle a német gendermánia problémáiról beszélt a médiában, Rald Schuler pedig az internetes újságírásról. Elég zsúfolt és tömör előadássorozat volt, de én személy szerint élveztem minden pillanatát.
Ezek után következett a kötetlenebb része a programoknak. Láthattunk végre egy igazi magyar győzelmet — igaz, hogy San Marino felett, de ez is nagyon feldobta a kedvünk! Bár a közel két órányi egyhelyben ülés és az ősz végi időjárás nehezen állított fel a jó meleg magzatpózból, a Rudas gyógyfürdő igencsak csábítónak bizonyult és a pár órányi éjszakai fürdőzés mindenkit ellazított. Ez volt a második éjszaka egyhuzamban, amikor 2-3 órát aludtam összesen, de megérte.
Aznap még a budai várat is meglátogattuk, ahol Szent István terem rekreációjába pillanthattunk be (mondanom sem kell, egyszerűen gyönyörű volt!) Ezután a Terror Háza Múzeumban a tömérdek egymásnak elmondott Rákosi- és kommunista poén — lehet, hogy csak én csináltam ezt, ha valakit nagyon lefárasztottam, utólag is bocsánat —, dobta fel a hangulatot.
Mindezek után már szinte úton is voltunk Szekszárdra, Tolna megye szívébe, ahol egy pohár friss borral és a szekszárdi MCC bemutatásával vártak minket. Egy férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út, borral megspékelve a lelkét is el tudod nyerni. Szekszárd ezt tette velem. És bár ezek után még egyeseknek volt energiájuk egy kis ereszd-el-a-hajamra, nekem csak arra volt kedvem, hogy a fejem lerakjam egy párnára és hogy a várban feltett hajgumi végre eleressze a hajamat.
Másnap Tolna megye nemzetiségileg színes területét, a Völgységet látogattuk meg, pontosabban először Tevelt, ahol a sváb és a bukovinai székelység együttélésével ismerkedhettünk meg testközelből. Betértünk még Grábócra, ahol egy kis szerb anyanyelvű szigetet a szerb ortodox kolostort látogattuk meg. Mindezek után elindultunk a legutolsó betervezett helyre is, Szegedre. A Dóm, a Dömötör torony és a Látogatóközpont nem csak az épületek, hanem a város történelmébe is betekintést nyújtottak múltjukkal és jelenükkel. Sajnos csak egy nagyon rövid, de annál tartalmasabb városnézésre volt időnk Boti vezetésével, amikor az idő és tér kitágult számunkra. Szeged épületei, emberei és egyetemistái olyan közelségbe kerültek, mint eddig még soha.
Amit sikerült még megfigyelnem, az klikkek kialakulása, majd néhány nap múlve ezeknek a csoportoknak a megszűnése. Amikor felültünk a buszra, mindenki a szűk baráti körével együtt foglalt helyet, nagyon közel egymáshoz. Én nagyon egy klikknek sem voltam tagja, ezért tudtam szinte mindegyiké lenni, ha nem is hosszasabb időre. De ahogy egyre jobban szokott össze a csapat, ezek a vékony hártyaszerű határok az emberek között feloldódtak, sőt, szinte teljesen eltűntek.
Nekem az út minden egyes pillanata élvezet volt, és veletek a cél az út maga!
Antal Norbert-Zsolt
