„Semmi nincs, csak a családod, a jurtád és a rénszarvasod” – Szigiletov Vitalijjal beszélgettek a KEP-esek

A Kolozsvári Egyetemi Program a szakmai képzései és ingyenes nyelvórái mellett rendszeresen hív olyan előadókat, személyeket, akik valamilyen formában gazdagítani tudják diákjaink mindennapjait. 2021 májusában egy nagyon érdekes és érzelmekkel teli beszélgetésen vehettünk részt egyik juniorunk, Kovács Karola diákprojektjének keretén belül. Az ő gondolatait olvashatjuk alább arról, hogy mit is jelentett nekünk egy hanti fiatal élettörténete. 

„Beszéd, nyelv, anyanyelv. Egység, népvándorlás, nyelvrokonság. Egyszerre értjük ezeket a fogalmakat és szeretnék egyértelmű magyarázatot, meghatározást kapni rájuk. Mindenki érintett a kérdésben, hiszen a nyelv életünk olyan alkotóeleme, ami függetlenül attól, hogy hány évesek vagyunk, mivel foglalkozunk, vagy melyik ismerősünk telefonszámát tudjuk fejből felmondani, teljesen beépült az életünkbe. Valahol Oroszországban, ha pár ezer ember meghallja a magyar nyelvet, nem ért semmit belőle, mégis azt érzi, mintha a saját anyanyelvén szólaltak volna meg. Ilyen és ehhez hasonló témákról beszélgettünk Szigiletov Vitalijjal, a Budapesti Gazdasági Egyetem, Turizmus és vendéglátás szakán tanuló fiatallal, aki a Hanti-Manysi Autonóm Körzetből származik, és a hanti az anyanyelve, ami a manysival együtt a magyar legközelebbi nyelvrokonának tekinthető.

Hanti- és Manysiföld az a hely, ahol az év nagyrészében tél és kemény mínusz fokok uralkodnak, ahol a sarki fény és a rénszarvasok megszokott látványnak számítanak, és ahonnan négy évvel ezelőtt Vitalij Magyarországra költözött. Az online találkozásunk alatt a rengeteg érdekes információ mellett meglepetten észleltük, hogy előadónk milyen lágy és egyszerre egzotikus szépséggel beszéli nyelvünket. Gyönyörű képek és dalok kíséretében mesélt a szülőföldjéről, a kultúrájukról, és arról, hogy mennyire fontos számukra a természetközeliség. 

Vitalij nagyon rövid idő alatt nagyon sokat tanított nekünk. De egyáltalán nem számadatokat, állatok hosszú névlistáját vagy a közlekedés hatékonyságát. Azalatt a két óra alatt, míg hallgathattuk őt és beszélgethettünk vele, egy új életszemléletet és emberi attitűdöt kaptunk. A szó legjobb értelmében vett nyers, tiszta, burkolatlan és minden megfelelni akarástól mentes jelleme mindannyiunkat lenyűgözött. Éreztük azt is, hogy számára az elmondottak nem meglepőek, neki természetes az, hogy az időt éjszakákban tudják számon tartani, hogy több hónapon keresztül nem találkoznak senkivel, csak a családtagjaikkal, hogy nincs mobiltelefon, ahol hajnalig tartó videohívást indíthatnak, ha kedvük tartja. 

 „Semmi nincs, csak a családod, a jurtád és a rénszarvasod”. 

Míg a tűz őrzése a nők feladata, addig egy veder áfonyát nem pénzre, hanem üzemanyagra cserélnek, mert közlekedni a rénszarvasszánon kívül télen csak motorszánnal lehet. Azok az erények, amelyeket mi, a saját kultúránkban próbálunk fenntartani (hagyományőrzés, szertartások, egymás elfogadása stb.) náluk magától értetődik. A bevezetőben írottak alapján is következtethetünk arra, hogy ez a létforma a nyelvükben is megmutatkozik. Nincs sok negatív jelentésű szavuk, például nincs külön szó arra, hogy válás, hiszen az fel se merül, hogy mindenki ne végezné képességeihez mérten a legjobban a dolgát, vagy hogy ne a család lenne az a közösség, amivel túl lehetne élni a szeszélyes időjárás okozta viszontagságokat. 

A ’hanti’ szó összefüggésben áll a magyar ’had’ szóval, amelynek az eredeti jelentése ’nagycsalád, nemzetség’. Beszélgetésünk tanulsága talán ennek a szónak az etimológiájával foglalható össze. A hantik a természettel együttműködve, az emberiségbe eredetileg belekódolt tiszta jóság átütő erejével élik napjaikat a nyugati civilizációtól messze, ahol a népi folklóranyagból úgy emlékeznek a magyarokra, mint a csónakban nyugatra költözött testvérekre. 

Mi KEP-esek nagyon érdekesnek találtuk a témát, amivel fogadott minket, mégis sokkal többet kaptunk egy bemutató, földrajz vagy történelemóránál. Életfelfogást. Látni és hallani azt, hogy ami nekünk a mindennapjainkban „létszükséglet” az nekik ismeretlen és mégis boldogok felébresztette a KEP csapatát, hogy a közösségnek mekkora ereje van, legyen az a család vagy a baráti társaságunk csoportja. Ebben az online iskolapadban eltöltött tanévben Vitalij egy kis reményt adott arra, hogy minden vissza fog állni a régi kerékvágásba és újra közösen tanulhatunk majd, megérezve az MCC KEP életérzést, amikoris már más szemmel fogunk tekinteni a mindennapjaink terheire, kihívásaira."

 Kovács Karola,
MCC Kolozsvári Egyetemi Program Junior