Kíváncsiság, bátorság és őszinteség – A közösségek közötti kapcsolatépítés kulcsa

Az esemény annak a párbeszédsorozatnak a részeként valósult meg, amely a magyar–román kapcsolatépítés, nyelvhasználat és kisebbségi jogok tematikájának feldolgozását tűzte ki célul. Tavaly Kolozsváron és Marosvásárhelyen zajlottak kerekasztal-beszélgetések az említett témakörökben. A mostani beszélgetés azt vizsgálta, hogyan válhat a humor a kommunikáció és a megértés katalizátorává románok és magyarok között, valamint miként segíthet a nyelvi és kulturális akadályok leküzdésében.

A beszélgetésen részt vett Alexandra Damian kommunikációs szakember, a HungaRomânisme projekt társalapítója, amely illusztrációkon és nyelvi játékokon keresztül vizsgálja az interetnikus humort; Ándi Gherghe rendező, színész, forgatókönyvíró, aki kétnyelvű színházi előadásaival az erdélyi etnikai közösségek kapcsolatait tematizálja; és Sebestyén Aba rendező, színész, a marosvásárhelyi Yorick Stúdió vezetője. Az eseményt Sașa Pânzaru színésznő moderálta.

Kíváncsiság, bátorság és őszinteség – a közösségek közötti kapcsolatépítés kulcsa

Sașa Pânzaru a beszélgetést egy alapvető kérdéssel indította: Milyen eszközökkel teremthetünk kapcsolatot különböző etnikai közösségek között? Megosztotta saját tapasztalatát is: Kolozsvárról érkezve Marosvásárhelyre, számára sokkal láthatóbbá vált a magyar közösség jelenléte a színházi világban és a városban egyaránt. Ez a felismerés arra ösztönözte, hogy megtanulja a magyar nyelvet, de rájött, hogy ez egy hosszú folyamat, és kevés támogató közeg áll rendelkezésére ebben a vállalásban. Ez a gondolatmenet szélesebb beszélgetést indított el arról, mennyire fontos több oktatási és kulturális lehetőséget teremteni a társaink nyelvének elsajátítására.

Alexandra Damian hangsúlyozta, hogy a kíváncsiság, a másik ember megismerésére való nyitottság kulcsfontosságú a közeledésben, még akkor is, ha más nyelvet beszélünk. „Kezdhetjük apró gesztusokkal, például megtanulhatunk néhány szót annak a nyelvén, aki kiszolgál minket a boltban, vagy odafigyelhetünk a városunkban élő emberek ismerős kifejezéseire.” Elmesélte, hogy lenyűgözte a magyar nyelv gazdagsága, valamint az, hogy mennyire eltérően értelmezik a közmondásokat és fogalmakat a két nyelvben. Ebből az élményből született a HungaRomânisme projekt is, amelyet humorosan „a leghosszabb ideig életben maradt halott online projektként” emlegetett – utalva arra, hogy bár a projekt már nem aktív, mégis jelentős hatással volt az interetnikus párbeszédre.

Sebestyén Aba a bátorság szerepéről beszélt a kommunikációban: „Ha van bátorságod témává tenni a két közösség által átélt történelmi eseményeket és pillanatokat, az emberek inspirációt kapnak arra, hogy nyíltan beszéljenek, megosszák tapasztalataikat, és jobban megértsék egymást.” Hangsúlyozta, hogy a színház kulcsszerepet játszhat ebben a folyamatban, mivel olyan keretet biztosít, amelyben nehéz témák is feldolgozhatók. A humor egyfajta védőszűrőként működhet, amely lehetővé teszi az érzelmileg terhelt beszélgetéseket is.

Ándi Gherghe rendező és színész, aki egy kétnyelvű családból származik, a városi identitás kérdését vetette fel: „Olyan városokban, mint Marosvásárhely, egyre inkább magyarként és románként határozzuk meg magunkat, és egyre kevésbé vásárhelyiként.” Hangsúlyozta, hogy kulturális identitásunk mellett ugyanazon a városi valóságon, kihívásokon és törekvéseken is osztozunk. „Meg kell találnunk, újra felfedeznünk és létrehoznunk közös párbeszédtereket, ahol nyíltan, bátorsággal és empátiával beszélhetünk közös történelmünkről. Fontos, hogy kommunikáljunk, és a másik nyelvének megtanulása hatalmas előny. Több lehetőségre van szükségünk egymás kultúrájának és nyelvének felfedezésére.”

Tudatos és folyamatos erőfeszítésre van szükség a párbeszédhez

A beszélgetés során szóba került az is, hogy a színház, a zene, a vizuális művészetek és a sport mind fontos eszközök egy közös nyelv kialakításában. A színház például lehetőséget ad arra, hogy komoly témákat dolgozzon fel, és a történelmi traumákat olyan módon mutassa be, amely segíti a kölcsönös megértést. Sebestyén Aba kiemelte, hogy a humor különösen erős módszer lehet fájdalmas témák megközelítésére: „Mindkét közösség ugyanazt a történelmet élte meg. A humor lehetőséget ad arra, hogy felszabadító és elérhető módon beszéljünk traumákról és nehéz témákról.”

A meghívottak végül arra a következtetésre jutottak, hogy bár fontos tisztában lennünk a múlttal, előre kell tekintenünk. Az interetnikus párbeszéd tudatos és kitartó erőfeszítést igényel, amelyet kulturális és oktatási kezdeményezések révén lehet elősegíteni. Az esemény bebizonyította, hogy az intelligens és tiszteletteljes humor az egyik leghatékonyabb eszköz lehet a határok lebontására és a valódi hidak építésére a közösségek között.