Olvasási idő: 6 perc

A választási kampányok alatt különösen fontos, hogy felismerjük a különbséget a valós és manipulatív tartalmak között. Az algoritmusok gyakran nem minket és legjobb érdekeinket szolgálják – de milyen eszközök állnak rendelkezésünkre, hogy meg tudjuk különböztetni az valóságot a valótlantól? November 14-én Codruţa Simina és Bianca Felseghi újságírók 20 éves szakmai tapasztalatuk tanulságaival vértezték fel a közönséget a botok, trollok és álprofilok elleni harcra az MCC kolozsvári központjában. Praktikus tanácsokat adtak ezek felismerésére és arra vonatkozóan is, hogy miként szűrjük a médiában fogyasztott tartalmakat.

Hogyan működnek a közösségi média algoritmusai? Mely módon befolyásolhatnak minket a botok és a trollok? Milyen „valóság” alakul ki az emberekben egy álhírekkel teli világban? Ilyen és hasonló témákról volt szó a november 14-én lezajlott eseményen. A közelgő választásokra való tekintettel elengedhetetlen a precíz és megbízható tájékozódás – erre adott hasznos tippeket Codruţa Simina, az online dezinformációs kampányok felderítésére szakosodott oknyomozó újságíró. Beszélgetőtársa Bianca Felseghi, a kolozsvári PressOne független hírportál szerkesztője volt. Az eseményt Pocsai Eszter, az MCC Egyetemi Programjának diákja nyitotta meg.

A meghívottak a botok és trollok pontos meghatározásával kezdték beszélgetésüket. Ezeket inkább hamis felhasználói fiókokként definiálhatjuk, melyek mögött nem valós egyének, hanem olyan emberek állnak, akik pénz fejében álhíreket és valótlan információkat terjesztenek. A botok és trollok azonban viszonylag új jelenségek. A közösségi média megalakulásának hajnalán sokkal inkább a platformok nevében is szereplő „közösség” kapta a főszerepet. A Facebookot a családunkkal és barátainkkal való kapcsolattartásra használtuk, a Twitteren pedig komoly szakértők komoly híreket osztottak meg, emiatt akkoriban jó hírforrásként működhetett. Idővel sajnos ez jelentősen megváltozott: barátaink új posztjai helyett reklámokat kezdtünk látni hírfolyamainkon, ezenkívül pedig az álfelhasználói fiókok is elszaporodtak.

A 2010-es évek közepére már az úgynevezett „trollfarmok” is elszaporodtak. A Cambridge Analytica botrány ébresztett rá bizonyos politikai vezetőket arra, hogy valamit tenni kell a szabályozatlan reklámok és botok ellen. Ekkor derült ki ugyanis, hogy az óriási adatbázis felvásárlásával profilozni tudták az internet használóit, így könnyen tudtak egy bizonyos reklámot vagy ideológiát közvetíteni a kívánt személyeknek: a tökéletes reklám megtalálta tökéletes célközönségét. Utcára lebontott pontossággal tudták eljuttatni az adott információt. Például hogyha félelmet és kételyt akartak generálni egy bizonyos népcsoporttal szemben, akkor egy olyan környéken reklámoztak bevándorlásellenes ideológiákat, ahol már léteztek feszültségek az embercsoportok között.

Az algoritmusok és az extrém adatfelhasználás ellen leginkább az Európai Unió lépett fel.  Minden, több mint 40 millió havi felhasználóval rendelkező közösségimédia-felületnek be kell tartania az EU által létrehozott digitális szolgáltatásokról szóló jogszabálycsomagban szereplő tételeket – többek közt a tömegek mikroszinten történő megcélzására vonatkozóan, ami kifejezett tiltás alatt áll.  A közösségimédia-vállalatok háromhavonta küldenek az EU-nak egy összegzést, melyben elmondják, hogy hány valótlan felhasználó és álhír jelent meg felületükön, valamint hogy mit fognak tenni ezek ellen.

A hamarosan kezdődő romániai választásokra rátérve Codruţa Simina az álhírek és álprofilok felismerésének módját ismertette. Elsősorban meg kell néznünk a kedvelések és a megosztások számát: ha egy posztot 300-an kedveltek, de 600-an osztottak meg, máris megkérdőjelezhetjük ennek igazságtartalmát. Ez egyszerű pszichológia, magyarázta a szakértő, hiszen a valós felhasználók sokkal kisebb számban osztanak meg posztokat, mint gondolnánk. Ha még mindig vannak kételyeink, tovább nyomozhatunk: kik osztották meg az adott hírt? Az álprofiloknak sajátos kinézetük van. A profilkép mesterséges intelligencia által létrehozott, és ismerősi listájukat is MI által generált profilok fogják kitölteni. Az ilyen profilok hozzászólásai is általánosak, nem mutatnak valódi kritikai gondolkodást.

Bianca Felseghi és Codruţa Simina egyetértettek abban, hogy a jelenlegi választási kampányban mindegyik politikus fél a „félretájékoztatás” szótól. Egyikük sem mondja ki, hiszen mindannyian használják a metódust: használnak botokat és fizetett videós tartalmakat, ha másra nem is, de saját népszerűségük természetellenes sokszorozására. Bár Európa-szerte az AFP, Romániában pedig a Factual nevű szervezet próbálja ellenőrizni a hiteles és nem hiteles interneten megjelenő információkat, ez gyakran nem érinti a politikusokat és kampányaikat. Az sem könnyíti meg dolgunkat, hogy a pártok úgy a hagyományos médiának (tévécsatornák, újságok), mint az internetes tartalomgyártóknak is fizetnek, ezek a fizetett tartalmak pedig az esetek többségében nincsenek feltüntetve. Nem tudhatjuk, hogy valaki azért mond véleményt, mert valóban úgy gondolja, vagy azért, mert fizettek neki ezért a véleményért.

Manapság a politikai diskurzus műfaja önmagában is megszűnni látszik. A politikusok véleménye hírként van kezelve, míg valós hírértékük nincs. Ezzel szemben viszont keveset tudunk valódi terveikről arra vonatkozóan, hogy mi fog történni akkor, ha valóban hatalomra jutnak. A párbeszéd a ma használt nyelvezet miatt is nehézkes. Egyre csökken a politikai közeg transzparenciája is: nem tudni, hol köt ki a közpénz, és bár a politikusokat törvény kötelezi arra, hogy válaszoljanak az újságírói kérdésekre, inkább kikerülik őket. Ahogy az átlagemberek, úgy a politikusok is szívesebben megmaradnak a saját kényelmes buborékukban.

Hogyan tudjuk tehát megvédeni magunkat? Az álhírek legtöbb esetben magas érzelmi töltettel rendelkeznek, népszerű téma a patriotizmus és a többi, versenyben lévő politikus támadása. Codruţa Simina szerint dolgoznunk kell azon, hogy honnan, milyen híreket fogyasztunk. El kell döntenünk, hogy érdekel-e minket az általunk fogyasztott tartalmak igazságtartalma. Sokan inkább a saját világlátásukba illeszkedő tartalmakat olvassák szívesen. Ahelyett, hogy érzelmi alapon vagy megérzésre alapozva döntenénk el, melyik politikust támogatjuk, keressünk egy mindenki számára elérhető, megbízható referenciarendszert. Ha már ezekben sem hiszünk, akkor kénytelenek leszünk arra az információs káoszra hagyatkozni, amely gyakran inkább összezavarni, mintsem segíteni próbál minket.