MCC-s diákok a nagyvilágban: tanulás és közösség Budapesten

Tehetséggondozó intézményünkben kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy az oktatás mellett a hallgatók versenyeken, konferenciákon való megjelenését is támogassuk, felkaroljuk a diákok kezdeményezéseit, ötleteit, és megteremtsük a lehetőséget, hogy színvonalas nemzetközi intézményekben is tapasztalatot szerezzenek.

Domokos Ábel a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Matematika és Informatika Kar harmadéves hallgatója, jelenleg Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanul matematikát és informatikát az Erasmus+ ösztöndíjprogram keretében. A külföldi oktatással kapcsolatos tapasztalatait az alábbi interjúban olvashatjuk.

- Mennyi ideje vagy az MCC tagja? Miben segített neked a közösség?

- A középiskola befejezése után az első egyetemi évem megkezdésekor csatlakoztam az MCC-hez, így már harmadik éve vagyok Kolozsváron az Egyetemi Program tagja. A jelentkezésben a sokrétű fejlődés lehetősége motivált. A változatos képzések és a színes tanulói közösség kibővítette a világra gyakorolt felfogásomat. Nagyon hasznos volt számomra, hogy idegen nyelvi képességeimet is fejleszteni tudtam a nyelvórák és egyéb programokon való részvétel által. Mindemellett sok értékes tapasztalatra is szert tettem a vitázás gyakorlása, a közös projektek megvalósítása és a mindennapi élénk kolis közösségi életben való részvétel során. Számos jó barátot és kedves ismerőst szerezhettem, akikkel sok kellemes időt tölthettem el.

- Mesélj a külföldi tanulmányaidról.

- Budapestre jöttem el tanulni az Erasmus+ pályázaton keresztül, ahol az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) folytatom tanulmányaimat a matematika terén, amelyet informatikai tantárgyakkal egészítettem ki. Angol és magyar nyelvű kurzusaimat a Természettudományi és az Informatikai karon végzem. Mindemellett a Budapesti MCC-központ Egyetemi Programjába is csatlakoztam kurzusok és egyéb programok terén, így a kollégiumban is lakhelyre találtam ittlétem idejére, szeptember–február között.

 - Milyen kihívásokkal találkoztál a kintléted alatt? Mennyire volt nehéz vagy egyszerű a beilleszkedés?

- Az első két hét alatt szembesültem a legtöbb kihívással. Az év eleji regisztrációk, papírmunkák bőven adtak tennivalót, de a legfontosabb az órarend kialakítása volt. A teljes tantárgyi tervemet felül kellett vizsgálnom az aktuális kurzuskínálat és időpontok fényében, és volt is bőven mit módosítani rajta. Ezzel párhuzamosan alakítottam ki az MCC-s órarendemet is. Emellett sok új évfolyamtárssal és kollégiumi bentlakóval is megismerkedtem. Kintlétem alatt elkezdtem látogatni keresztény ifjúsági közösségeket, és már az első héten összefutottam egy olyan ismerőssel, aki kapcsolatba hozott az erdélyi fiatalokkal. Egy Budapest melletti gyülekezetet is elkezdtem látogatni, akik óriási szeretettel fogadtak, azóta is gyakran megyek oda. Ezek az élmények nagyon sokat segítettek abban, hogy otthon érezzem magam, ezáltal a beilleszkedés is könnyebben ment. Amennyire nehéz, legalább annyira izgalmas is volt az első két hét. Idővel egyre jobban sikerült megismerni az évfolyamtársakat a közös tanulások és kirándulások alatt.

Tanulmányaim terén kihívást jelentett, hogy volt egy-két olyan egyetemi tantárgy, amelyet be kellett pótolnom a hiányzó ismeretek miatt. Az egyetemi és MCC-s tanulmányaim, valamint a hétköznapi élet összeegyeztetése időmenedzsment szempontjából folyamatos próbatételt jelent.

- Milyen tanáccsal látnád el azokat a diákokat, akik külföldi ösztöndíjprogramban gondolkodnak?

- A külföldi lét során megtapasztalhatjuk a különböző kultúrákat és viselkedési szokásokat. Ilyenkor számtalan külső inger éri az embert, amely megmozgatja kritikus gondolkodásunkat és fantáziánkat. Nagyszerű élettapasztalattá válik az, amikor az ember újra felépíti a hétköznapi programját. Átgondolja, mire szánja az idejét, új szokásokat vezet be, a régieken pedig könnyebben továbbad. A hétköznapi környezetben a szokás nagy úr lehet, de a régi élettérből való kilépés pozitívan hathat. Úgy érzem, kiléptem a komfortzónámból, ezáltal a világ is jobban kitárult előttem. Új kihívásokkal kerültem szembe, aminek köszönhetően magamat is jobban megismerhettem. A városok szépsége is magával ragadó élményt nyújtott. Az én esetemben Budapesten akármelyik nap megtekinthetem a Dunán átívelő nagyszerű hidakat, a csodaszép Parlamentet esti megvilágításban, a pompás régi épületeket, templomokat vagy a Hősök terén lévő szobrokat. Alig várom, hogy a várost hófedte állapotában is megcsodálhassam.