Olvasási idő: 5 perc
Füstjelző az iskolában és a munkahelyen címmel tartott nyilvános előadást Jagodics Balázs tanácsadó szakpszichológus, a Szegedi Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének adjunktusa Kolozsváron és Marosvásárhelyen április 5-én és 6-án. A szakember előzőleg az MCC Aradon és Nagyváradon rendezett Pedagóguskonferenciáin beszélt a nem elhanyagolható témáról.
A kiégési szindróma az elmúlt években gyakran említett problémává vált, arról azonban kevés szó esik, hogy a kiégés változatos tünetei nemcsak a pedagógusokat és a diákokat, stresszes munkahelyen dolgozókat érinthetik, hanem életünk minden területén (családban, párkapcsolatban, szülői szerepben, sportban, kedvelt hobbiban is) jelentkezhet. Ha nem fordítunk megfelelő figyelmet az árulkodó jelekre, a kiégés hosszú távon elemészthet – ezért is fontos rávilágítani a kialakulásának okaira, és megmutatni a leküzdéséhez használható eszközöket. Jagodics Balázs kutatómunkája elsősorban a kiégési szindróma iskolai előfordulására irányul. Korábban középiskolákban dolgozott iskolapszichológusként, sőt már diákkorában érdekelte a kiégés témaköre. Doktori disszertációját a diákok kiégését és tanulmányi motivációját alakító tényezőkből írta.
A kiégés állapotába a stressz és leterheltség, kimerültség, motiválatlanság vezet. A kutatók eleinte csak az egészségügyben vizsgálták a jelenséget, de hamarosan kiterjedt több életterületre. Magyarországon Selye János kutatásai jelentősek ezen a téren. A fizikai stresszreakció hasznosságát az ősemberig vezethetjük vissza, viszont a modern társadalomban a teljesen új stresszforrásokkal szemben már inkább teher a régi stresszreakció (például a magasabb pulzusszám és vérnyomás, szaporább levegővétel). Mivel egy nap akár több esemény is stresszt okozhat munkában és magánéletben egyaránt, a stresszreakció nem tud elmúlni, a test nem tér vissza teljesen a nyugalmi állapotba. Ez pedig kiégéshez vezet, hiszen a felfokozott készenléti állapotot nem tudjuk fenntartani. Ennek nyomán magas vérnyomás, alvászavar, testsúly-ingadozás, kóros fejfájás és egyéb testi tünetek jelentkezhetnek, de érzelmi kimerüléshez is vezetnek.
A kiégés három fő tünete az érzelmi kimerülés, az elszemélytelenedés és a teljesítménycsökkenés. Az előálló zsibbadt állapotban alábbhagy a lelkesedés, elégedettségérzés nélkül pipáljuk ki a feladatokat, és már a sikereknek sem örülünk. Egy idő után, mivel védjük magunkat a negatív érzelmektől, a stresszes helyzetektől, a többi embertől is eltávolodunk. Utoljára pedig a teljesítménycsökkenés jelentkezik: kiégés esetén a könnyű feladatok is nehéznek tűnnek, elkezdünk halogatni, és ingerlékenyebbek leszünk. Sokszor magára is haragszik az ember, amiért így viselkedik, de nem tudja, honnan jön az állapot. A kiégés környékén járó emberek sokat panaszkodnak, nem látják meg a pozitív dolgokat, és a környezet is átveheti a hozzáállásukat. Például a középiskolás diákok kiégésének jellemzői, hogy nehezen találnak motivációt, az általános iskola lelkesedése elmúlik, megkérdőjelezik az iskolai célokat, és nem látják értemét a tanultaknak, az iskolába járásnak.
A kiégés azonban megállítható, ha még idejében reális és elérhető célokat tűzünk ki magunknak, kialakítjuk az egyensúlyt az életünk különböző területei között. Két tényezőcsoportot kell egyensúlyban tartani: a követelményeket (konfliktusok, érzelmi megterhelés, munkaterhelés, kompetenciahiány) és erőforrásokat (személyes fejlődés, támogató környezet, autonómia, visszajelzések). A megelőzés legbiztosabb módja, ha az erőforrások felé billen a mérleg. Fontos a megfelelő társas környezet, a feltöltődés számunkra megfelelő formájának megtalálása és gyakorlása, a személyes fejlődés szem előtt tartása, időnként a munkától való elszakadás, valamint a perfekcionizmus felismerése és kézben tartása.
A kiégés megelőzése érdekében fontos megfelelően táplálnunk lelkesedésünk lángját, ehhez pedig gyulladási hőmérsékletre, éghető anyagra és oxigénre van szükség, vagyis pszichológiai szempontból lelkesedésre, feltöltődésre és célokra. Sokszor azok az emberek a leginkább veszélyeztetettek, akik jól akarják végezni a munkájukat, és nagy lendülettel futnak neki mindennek. Ezért is fontos, hogy tervezéskor a SMART célokat részesítsük előnyben: Specific (konkrét), Measurable (mérhető), Achievable (elérhető), Relevant (releváns), Time-based (időhöz kötött).
