Olvasási idő: 5 perc
Az önállóság és a biztonságos kötődés egyensúlyának megteremtése a kulcsa annak, hogy a gyerekek boldog, kiegyensúlyozott felnőttekké válhassanak – hangsúlyozta Bibók Bea pszichológus a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Szülők Akadémiája című rendezvénysorozatának kolozsvári alkalmán. A március 24-i beszélgetésen a szerző dr. Osváth-Ferencz Márta biológussal, az MCC Középiskolás Programjának vezető oktatójával a parentifikáció és infantilizáció fogalmát elemezte, hasznos szakmai betekintést nyújtva a résztvevőknek a gyermek nevelési módjának hosszú távú hatásaiba.
Szülők Akadémiája rendezvénysorozatot a felmerülő kérdések megválaszolása, a támogató szülői attitűd tudatosítása és kialakítása érdekében indította az MCC. A program két szinten valósul meg: egyrészt az MCC képzésein részt vevő diákok szülei exkluzív előadásokat hallgathatnak meg, másrészt minden érdeklődő számára nyitott előadásokat is rendez a Collegium. Az események egyúttal jó alkalmat biztosítanak a szülők számára, hogy megismerjék az MCC képzési programjait.
Bibók Bea pszichológus Ellopott gyermekkor című könyve a parentifikáció jelenségét állítja a középpontba. Ennek lényege, hogy a családi szerepek felcserélődnek, és a gyermekre hárulnak olyan felelősségek, amelyek nem felelnek meg az életkorának. Ilyenkor a gyerek felnőtt szerepbe kényszerül, és sokszor láthatatlan küldetése, hogy érzelmileg és fizikailag egyensúlyban tartsa a családot. Ez a folyamat akkor indul el, amikor az egyik felnőtt nem látja el a feladatait, így a rendszer „kitermeli”, hogy valamelyik gyermek vegye át az irányító szerepet, ahogyan egy vállalatnál egy beosztott venné át a vezető munkáját – hozta fel példaként Bibók Bea.
A parentifikált gyermekek gyakran kitűnő tanulók, tehetségesek, önállóak és szorgalmasak. „Kitűnő tanulók, sportversenyeket nyernek, táncolnak, sokoldalúak, lehozzák a csillagokat az égről, de ez számukra megszokott viselkedéssé válik. Mégsem kapják meg a vágyott biztonságot, szeretetet” – vázolta a pszichológus. Bár külső szemlélő számára sikeresnek tűnhetnek, belső világukban gyakran magányosak, nem találják a helyüket, és képtelenek kapcsolódni saját érzelmi igényeikhez, nem hallják a belső hangjukat.
A beszélgetés során elhangzott, hogy a parentifikáltak rendkívül intuitívek, érzékenyen reagálnak mások igényeire, és hajlamosak az önfeláldozásra. Ez a működés azonban hosszú távon kimerítő lehet, és fokozza a kiégés veszélyét. „A parentifikáció egyik legnagyobb vesztesége, hogy az ilyen emberek nem tudnak örülni, hiszen mindig mások igényeit helyezik előtérbe” – tette hozzá Bibók Bea.
A pszichológus legújabb könyve, az Ellopott felnőttkor a másik meghatározó családi jelenséggel, az infantilizációval foglalkozik. Ezt akár a parentifikáció ellentétének is tekinthetjük, hiszen ilyen esetben a szülő nem engedi gyermekét önállóvá válni, felelősséget vállalni. „Sokszor egy családon belül is előfordul a kétféle karakter” – mutatott rá a szakember, hozzáfűzve, hogy míg a parentifikációt a család termeli ki, az infantilizálás az anya miatt történik. Egy szorongó, ambivalens kötődésű anya sokszor félti a gyerekét, nem hagyja, hogy felfedezze a világot, ezzel akadályozva az autonómia kialakulását. „Saját szorongását csillapítja azzal, hogy a gyerekben visszafojtja a változást.”
A beszélgetésen elhangzott, hogy egy biztonságosan kötődő anya képes támaszt nyújtani gyermekének, engedi függetlenedni, és érzelmileg is mellette áll. Ezzel szemben a túl szoros szimbiotikus kapcsolat akadályozza a gyermek fejlődését, és később szorongást, pánikrohamokat is kiválthat. A problémás családokban pedig jóval gyakrabban fordulnak elő a súlyosabb, krónikus betegségek is. „A jó, biztonságos kapcsolat rugalmas, tudunk benne közel és távol is lenni egymástól. A kapcsolati és egyéni szükségleteket is ki tudjuk elégíteni egy egészséges kapcsolatban, nem jár ez bűntudatkeltéssel” – mondta el a szakember.
A generációkon át öröklődő minták és a kötődési sémák tudatosítása kulcsfontosságú a családi trauma feldolgozásában. Bibók Bea hangsúlyozta: a szülők felelőssége, hogy felismerjék, ha valamilyen módon ártottak a gyermeküknek, és fontos, hogy bocsánatot kérjenek a múltbeli sérelmekért. A traumákat ez nem törli el, de az önismeret és a nyitott kommunikáció segíthet a múlt feldolgozásában, és egy szeretetteljesebb, biztonságosabb környezet kialakításában.
Bibók Bea az MCC által szervezett további nyilvános eseményeken, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen is találkozott az érdeklődő helyi közönséggel.
