Van-e szabadulás a közösségi média hálójából? – Dr. Mihnea Măruță a valóság és virtuális világ közötti harcról

A 2023-as adatok szerint világszerte két és fél órára nőtt az emberek közösségi platformon töltött idejének napi átlaga. Romániában több mint 90 százalékunk naponta legalább egy órát tölt a különböző felületeken, míg a lakosságnak legalább fele napi három órát van online. Ezek a hálózatok a gyerekekre és a tinédzserekre vannak a legnagyobb hatással, hiszen a személyiségük fejlődésben van, ezekben az években alakítják ki értékeiket és meggyőződéseiket, ezért szükséges megérteni, hogyan hatnak rájuk a közösségi hálózatok.

A technológia, internet, közösségi hálók előnyeivel tisztában vagyunk, hiszen naponta hasznunkra válnak, a gyerekek és fiatalok agyára gyakorolt veszélyek azonban valósak és ijesztőek. Dr. Mihnea Măruță, a BBTE Újságírás Tanszékének oktatója, korábban a Cotidianul, az Adevărul és a PressOne lapok főszerkesztője volt. 2023-ban jelent meg az Identitatea virtuală. Cum și de ce ne transformă rețelele de socializare (Virtuális identitás. Hogyan és miért alakítanak át minket a közösségi hálózatok) című könyve, amely arra keresi a választ, hogy milyen világban fog élni a mostani fiatal generáció, hogyan fogja a közösségi média befolyásolni életüket hosszú távon.

Az előadó ütős példával indított: egy 42 amerikai államügyészből álló csoport beperelte a Facebookot és az Instagramot működtető Meta Platforms céget. A több mint 200 oldalas nyilvános perirat nem felveti, hanem határozottan megállapítja, hogy a közösségi média felületei függőséget okoznak.

A konkrét vádak között szerepelnek a következők:

• A hálózatok úgy vannak megtervezve, hogy kényszeres használatra ösztönözzenek.
• A görgetés és a lájkok megjelenítése manipulálja a fiatalok elméjét.
• Az értesítések a FOMO-t (fear of missing out), vagyis a kimaradás, kirekesztés miatt érzett félelmet keltenek a felhasználóban, így növelve az online időtöltés iránti vágyat.
• Az algoritmus szándékosan úgy van kialakítva, hogy serkentse a dopamin kibocsátását az agyban, ez pedig függőséghez vezet.

Hét éve egy ázsiai lány Instagramon a követőire bízta, hogy válasszanak az élet és halál között. 70 százalékuk a halálra szavazott, és a lány öngyilkos lett. Ez a brutális példa is jelzi, mennyire veszélyben van a fejlődésben levő agy, ha a követői csoport erkölcsbírósággá alakul a szemében. Honnan merítheti tehát értékeit egy fiatal, ha az online tartalmak és a saját környezetben, a családban, iskolában tanultak ellentmondanak egymásnak? Hogyan adjuk át a hagyományainkat, hitünket, ha ütköznek mindazzal, amit online látnak? A szülők hogyan versenyezhetnek a technológiával, a mesterséges intelligenciával, amely a nap 24 órájában a gyerek rendelkezésére áll a világ minden válaszával, és akár celebek hangján képes válaszolni neki? A hálózatok egyértelműen támadják mindazt, amit nemzeti, regionális identitás, hagyományok alatt értünk. Aggasztó továbbá, hogy minél korábban lesz valaki a hálózat része, annál több értéket vesz át onnan.

Minél több időt töltünk a hálózatban, annál több ötlet és impulzus ér, hogy mivel kellene javítanunk az életünket: mit együnk, mit vásároljunk, milyen eseményen vegyünk részt, hova utazzunk? Hogyan élhetjük át a rengeteg csodás élmény, amelyeket mások közzétesznek? Képtelenség mindent kipipálni, mindent megnézni, mindennel képben lenni, ezért egy idő után már nem tudunk lépést tartani a tartalmakkal, és úgy érezzük, a hálózat tempója messze meghalad. A felnőttek szelektálhatnak a tartalmak között, megkülönböztetik a valóságot a szemfényvesztéstől, de egy gyermek elméje nem tudja feldolgozni az órákon át áramló tartalmat. A tökéletesség nyomása szorongáshoz és depresszióhoz vezet, és a lehangoló mindennapokból újra az online világba menekülnek a fiatalok. Annyi választási lehetőség tárul eléjük, elénk, hogy már nem gondolkodunk azon, hogy mit is akarunk valójában – mutatott rá az előadó.

A beszélgetésen Dimény Áron arra hívta fel a figyelmet, hogy míg Shakespeare idejében 5-6 órás előadásokon szórakoztak tömegek, ma a 3 órás darabok is egyre ritkábbak. Középiskolásokkal folytatott beszélgetések alkalmával a túlnyomó többség az előadások hosszát kifogásolta. A színművész úgy véli, bár a közönség figyelme kitart a darab végéig, egy jó előadáson is egyre nehezebb végig koncentrálni, annyira hozzászoktunk a gyors impulzusokhoz.

A helyzet odáig fajulhat, hogy a hálózatnak élünk, és aszerint alakítjuk az életünket, hogy később legyen mit feltöltenünk. A valóság csupán a virtuális világ nyersanyagává válik. A koncertvideók, kirándulásokon készült rengeteg fénykép sokszor csak azt a célt szolgálja, hogy később, az online térben boldogságot okozzon. Így nem lehet megéli a pillanat teljességét, hiszen oda jutunk, hogy hálózat vágyottabb környezetté válik, mint a valóság. A közösségi médiában nemcsak a jóléttel, hanem a hiányosságokkal, panaszokkal is lehet érvényesülni, és sokan támaszkodnak a hamis, virtuális elfogadás illúziójára. A Stanford Egyetem kutatása szerint azonban a virtuális világ társadalmi eltávolodást vagy akár elszakadást eredményez.

„Egyre több időt töltünk a virtuális világban, de a testünk még mindig érzelmeket, fájdalmat, örömöt akar érezni. Talán ezzel is magyarázható, hogy egyre több fiatal nyúl a drogokhoz, alkoholhoz, öncsonkításhoz, és extrém élményeket keres (nem feltétlenül követi el, de végignéz másokat ilyen helyzetekben)” – hangzott el az előadáson.

Mihnea Măruță lehetséges megoldásként a brit szülők példáját mutatta be, akik összefogtak az okostelefon-mentes gyermekkor mellett. Ugyanígy intézményi szinten, például iskolákban is be lehet vezetni a telefonhasználat korlátozását. „Így kellene lezajlania a parlamenti tárgyalásoknak is” – tette hozzá az előadó, aki azt ajánlja, legyünk mind a valóság nagykövetei. Három horgonyt említett, amely a valóság közelében tarthat felnőttet és gyereket egyaránt: figyeljünk oda és vigyázzunk a testünkre (mozgás, szabadban töltött idő, egészséges étkezés), legyen egy stabil otthonunk, és tartsunk fenn élő kapcsolatot közösségeinkkel, családunkkal, barátainkkal. Elégedhetetlen továbbá, hogy a szülők is jó példát mutassanak, csökkentsék az online térben töltött órák számát, több időt töltsenek a gyerekekkel, okoseszközök nélkül.