Vitorlástáborban vettek részt az MCC középiskolás diákjai

Már a kirándulás elején bonyodalmakba keveredtünk, ugyanis a tömegközlekedés késése miatt nehezen gyűlt össze a csapat, de végül sikerült elindulni. Mint mindig, most is olyan fantasztikus emberek gyűltek össze, hogy a hosszú, 13 órás út is csak úgy elrepült. Amikor tombol a zene, és három különböző irányból beszélnek az emberhez, nincs idő unatkozni. Elég későre érkeztünk meg, ezért mindenki vacsora után szinte azonnal elaludt.

Az első nap reggelén mondhatni frissen ébredtünk, még ha nem is ment olyan könnyen, az ottani reggeliért megérte kimászni az ágyból. Minden reggel nagyon nagy volt a választék, nem lehetett eldönteni, épp mit kívánunk jobban. Mivel mindenkinek ez volt az első vitorlás élménye, értelemszerűen elméleti oktatással kezdtünk, és megismertük a sport alapjait. Ezek után a nagy létszám miatt két csapatra osztottak. Az első csapat gyakorlatba is önthette tudását, míg a második csapat egy interaktív előadáson vett részt, amit egy profi kajak-kenus sportoló tartott. A bemutató után a sportoló egy mindennapi edzésébe is belekóstolhattunk, ami tökéletes étvágygerjesztő volt az ebédhez. Minden ebédet a kétpercnyi sétára levő étteremben fogyasztottunk el. A reggelihez hasonlóan itt is akkora volt a választék, hogy mindenki talált a maga ízlésének megfelelőt. Jó volt látni, hogy a vegetáriánusoknak, illetve a különböző ételérzékenyeknek is mindig volt miből válogatniuk. Ebéd után visszatértünk a partra, és a két csoport szerepet cserélt. Nekem ez volt az első alkalom, amikor vízre szállhattam. Ekkor még csak a kikötőben evezhettünk, és gyakoroltunk a kormányzást, de ez is elég volt. Jól megáztunk, vacsora után pedig jöhetett a jól bevált társasozás, ami mellett rátaláltunk a pingpongasztalra is.

A második napunkat szintén elméleti oktatással kezdtük. Megismertük a szelet meg a hullámokat, majd ismét két külön csoportban fojttattuk a napot. Az első csoport újra vitorlásba szállt, a második pedig kísérőinkkel csapatmunkát fejlesztő, logikai játékot játszott. Meglepően izgalmas volt. Amikor eljött a csere ideje, és kis csoportunkkal kivonultunk a partra, éppen az akkor csónakba szálló barátok látványa fogadott. Úgy elhúzódott az idő, hogy még ki sem eveztek. Amíg mi a parton vártuk őket, az oktatók tartottak nekünk egy bemutatót, ahol a szárazföldön vitorlásba szállhattunk, és a parton gyakorolhattuk a kormányzást, szelet szimulálva. Aznap a második csapatnak teljesen elmaradt a kievezés. Újra bőrig áztunk.

A harmadik napot azzal kezdtük, hogy aki nem került sorra, kievezhetett a nyílt vízre. Amilyen szerencsénk volt, csepergett az eső, a szél pedig tombolt. Az oktatók már ekkor tudták, hogy nem lesz hosszú életű próbálkozás. Csak egyetlen vitorlást szereltünk fel, amivel három ember evezett ki. Én a három szerencsés közé tartoztam. Ahogy kiértünk a móló védelméből, rögtön belekapott a szél a vitorlánkba, és abban a percben felfordultunk. Ez lett a tábor első borulása, de ahelyett, hogy megrémültünk volna, diadalmasan léptünk partra. Hatalmas élmény volt. Amíg mi szárítkoztunk, a többiek elemezték hibáinkat, és remélhetőleg tanultak is belőlük. Ebéd után felváltva újra csónakba szállhattunk. Az már egy sokkal nyugodtabb, kellemes, napsütéses menet volt.

Az utolsó Révfülöpön eltöltött napunk sokkal szabadabb volt, mint az előzőek. Aznap volt a legszebb időnk is. A vitorlázás menete is másképp alakult. Többé-kevésbé sort alkotva a vízen a motorcsónakban ülő oktatók utasítását követtük, így felismertük a szél irányát, és meg tudtuk nevezni a manővereinket. Tanulságos menet volt. Szabadidőnkben még egy kis zenélésre is sor került. A nap végén szomorkásan végleg leszereltük a vitorlásainkat. Ez is nagy élmény volt, hiszen nem mindenkinek adódik meg a lehetőség, hogy saját kézzel húzza és bogozza egy hasonló jármű köteleit.

Este újabb előadás várt ránk. Fa Nándor vitorlázóval, hajótervező és -építő mesterrel beszélgettünk, aki első magyarként vitorlázta körbe a Földet. Nagyon szép beszélgetés volt, sokakat meghatott, de abban egyetértettünk, hogy mindenkit meghökkentett a története. Bölcs szavai elgondolkodtattak minket, és még utána is sokat beszélgettünk a témáról. A szólóvitorlázó ezek után leült velünk vacsorázni. Kis szünet után újra elkezdődött a játékest, amit késő este néhány kör maffiával zártunk. Ez volt a méltó befejezés.

Reggel mindenki összepakolt, elfogyasztotta reggelije utolsó falatait, és a kirándulást a szokásos kiértékelő játékokkal zártuk. A hazaút is ugyanolyan jól telt, mint a Balatonra vezető. Akkor már kialakultak a barátságok, és több volt a közös téma. Persze az is sokat dobott a hangulaton, hogy sokan sutyiban az üzenőborítékaikba rejtett cetliket olvasgatták, és megpróbáltak rájönni, hogy kitől származhatnak. Ez a tábor is, mint a legtöbb, nagyon emlékezetesre sikeredett, és ezen a ponton már le sem tagadhatnám, hogy ehhez még az eső is hozzátett.

Sebi Lilla

Andrei Mureșanu Nemzetközi Kollégium, Dés